Tesztelje tudását az 1848–49-es forradalom és szabadságharcról – Kvíz

Katonacsaládban született, szerb származású. Századosként összetűzésbe kerül a magyarokat és Kossuthot szidalmazó Haynau altábornaggyal. A konfliktus miatt Olaszországba vezényelik, de visszakéreti magát Magyarországra. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc egyik legkiválóbb magyar tábornoka.

 

A Haynauval történt szópárbaja így hangzott:

 

 

Haynau kegyetlenkedéseinek híre egész Európát bejárta: osztrák mészárosként, itáliai rémtettei miatt pedig bresciai hiénaként is emlegették. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc utáni vérengzés irányítóját, Julius Jacob von Haynaut egy sörgyári látogatás során felismerték, majd a magyarokkal szembeni tettei miatt a tömeg megtámadta. Kabátját lerángatták, dobálták mindennel, amit csak találtak.

Végül a rendőrség menekítette meg szorult helyzetéből.

 

 

Német anyanyelvű, jómódú polgári családban született, katonai pályafutását 19 évesen kezdte hadapródként. A francia császár ellen harcolt több sorsdöntő csatában, így például Lipcsénél is. Hősiessége elismeréseként Párizsba már hadnagyként vonult be a Napóleont legyőző koalíció csapataival. Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc leverésekor Világosnál tartóztatták le, majd október 6-án kötél általi halált halt.

 

„Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot" – mondta utoljára.

 

 

Nagy múltú nemesi családban született. Apja lovassági tábornok volt a császári hadseregben, egyik nővére pedig a bécsi udvarban később Ferenc József egyik nevelőjeként is dolgozott. Az aradi vértanúk közül csak ő volt császári és királyi kamarás. Apja levélben követelte a hadbíróságtól, hogy fiát „bűnözőként" fosszák meg minden rangjától. Őt végezték ki utolsónak, némán nézte végig társai halálát, mielőtt a bitóhoz lépett volna.

 

„Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt" – hangzott utolsó mondata.

 

 

Német családban született, 21 éves korától kezdve a császári hadseregben, a 33. gyalogezredben szolgált. A forradalom kitörését követően szinte azonnal felajánlotta szolgálatait a magyar kormánynak. A 3. honvédzászlóalj parancsnokaként eleinte a Délvidéken tevékenykedett, ám ennél sokkal nagyobb jelentőségű volt az a munka, amit 1848 őszétől hadfelszerelési és fegyverkezési főfelügyelőként fejtett ki: kiváló szervezőkészségének köszönhetően a lőfegyvergyártás üteme megsokszorozódott.

 

A szabadságharc hadiiparának feje végül Világosnál esett fogságba, a születésnapján végezték ki kötél által. „Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon! És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom!" – hangzottak végső szavai.